„A legmagasabb kitüntetés
mások szolgálata.”

Max Brooks

Konduktív pedagógiai ellátás

A konduktív pedagógia a központi idegrendszeri sérülés következtében diszfunkciós gyermekeknek/tanulóknak a konduktív pedagógia módszerével történő nevelése.

A konduktív nevelés országos és nemzetközi központja a Semmelweis Egyetem Pető András Kara Budapesten.

Dr. Pető András (1893-1967) orvos-pedagógus, a konduktív pedagógia megteremtője, intézetét 1950-ben nyitotta. Ő volt az első, aki úgy gondolta, hogy az idegrendszer, károsodásai ellenére is rendelkezik új kapcsolatok kiépülésének lehetőségeivel, amelyek a tanulási és tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A „gyógyíthatatlan” szót nem ismerte: módszerének lényege egy sokoldalú, komplex személyiségfejlesztés, melynek alapja a céltudatosan tervezett nevelési folyamat útján történő aktív tanulás.

A gyógyulás útját Pető az egész ember személyiségében kereste. Ezzel ő nyitotta meg azt a korszakot, amely a sérült embereknek a társadalomba való beilleszkedését tartja az elsődleges feladatnak.

A konduktív szó rávezetőt, rávezetést jelent, a konduktív pedagógia pedig rávezetéses tanítást, nevelést. Az elnevezés hangsúlyozza, hogy a tanulás aktívan történik.

A kondukció, a rávezetés egyrészt célképzéshez, másrészt megoldáshoz vezet.

A konduktív nevelés célcsoportja elsősorban olyan központi idegrendszeri sérült, akit szülés előtt vagy alatt, gyermek- illetve felnőttkorban ért a károsodás. Számukra létezik ez a speciálisan integrált nevelési rendszer, melynek lényege a tanuláson alapuló sokoldalú személyiségfejlesztés. E komplex tevékenységet, mely egyidejűleg fejleszti a mozgást, beszédet, értelmet, érzékelést, észlelést, akaratot és érzelmeket is, csak segítséggel, a konduktív nevelési programon keresztül tud megtanulni a sérült. A konduktív nevelés nem változtatja meg a fogyatékosságot, hanem a koordinált működést kívánja megtanítani, hogy a sérült alkalmazkodni tudjon a környezetéhez. Nem a környezet igazodik a sajátos igényekhez, hanem a csökkent képességekkel rendelkezőt teszi alkalmassá az integrációra. A program a testi, szellemi és szociális szükségletekre építve egységesen irányított tanulásvezérlés. A munka során nagy figyelmet helyezünk a cselekvéshez szükséges indítékra: fontos, hogy a feladat végrehajtásában motiválttá tegyük a gyermeket és a felnőttet is, hogy ezáltal törekedjen az önállóság elérésére.

A konduktív pedagógia nem terápia, hanem az ember szemléletének, aktivitásának, küzdeni tudásának, tanulási képességének és életrendszerének kialakítási programja. Benne a figyelmeztetés, a negatív értékelés, mint pedagógiai módszer, egyáltalán nem kap szerepet. A gyerekek érdekes, erőfeszítést igénylő feladatokat végeznek, melyre pozitív visszajelzéseket kapnak. A siker csak akkor igazi, ha meg kell érte küzdeni.

A konduktív nevelés bármely életkorban javasolt. Mivel az élet korai szakaszában a fejlődésben levő funkciók megfelelő kialakításáról van szó, ezért a csecsemőkorban elkezdett konduktív nevelés eredményesebb. A kóros tartások, a másodlagos agyi sérülések – értelmi és pszichoszociális területen – megelőzhetők, és az óvodába, iskolába történő korai integráció lehetősége elérhető. A konduktív neveléssel a család életvitele is könnyebben befolyásolható.

A konduktív pedagógia kulcsembere a konduktor. Diplomájuk feljogosítja őket a mozgássérültek komplex konduktív nevelésére.

Munkája csak integrált programban eredményes: az ő feladata eldönteni, milyen legyen a fejlesztő program struktúrája, melynek a fejlődés elérésében meghatározó szerepe van.

A motiváció központba állítása és a játékosság felhasználása fontos elv – a játékosság elősegíti, hogy az egyén szívesen gyakorolja a mozdulatsorokat, a folyamatos motiváció pedig megmutatja a végzett feladatok gyakorlati hasznát.

A konduktor feladatai

  • Az első vizsgálat alkalmával megszervezi a gyermek számára a legmegfelelőbb foglalkoztatási formát.
  • Megalkotja, szervezi és vezeti a mozgást és a kognitív fejlesztést.
  • Megfigyelései alapján folyamatosan aktualizálva, egyénenként dolgozza ki a terápia közelebbi és távolabbi célkitűzéseit.
  • Figyelemmel kíséri az egyének fejlődését.
  • Kreativitását, tehetségét felhasználva tervez, a foglalkozásain részt vevőket folyamatosan motiválja, hogy az egyének koruknak megfelelően fejleszthessék értelmi képességeiket.
  • Megtanítja a gyermekeket, hogy az elsajátított mozgásformákat hogyan alkalmazhatják napi tevékenységeikben.
  • Segíti a segédeszközök megfelelő kiválasztását és megtanítja használatukat.
  • Szülői értekezlet, fogadóóra, iskola- és családlátogatás keretében folyamatos kapcsolatot tart a szülőkkel, hozzátartozókkal, pedagógusokkal, gyógypedagógusokkal, gyógytornászokkal, orvosokkal, illetve a gyermekkel foglalkozó más szakemberekkel, intézményekkel.