Gyógytestnevelés

Az 1960-as évek elején jelent meg az oktatáspolitikában a szándék, hogy minden tanuló a saját oktatási intézményében, a saját egészségi állapotának megfelelő testi nevelésben és oktatásban részesülhessen. Létrejött a testnevelési kategóriák rendszere, ezzel pedig a gyógytestnevelés műfaja.

Valódi „forradalmi tett” volt, hogy azok a gyermekek, akik az iskolába járást lehetővé tévő egészségi elváltozásokkal bírnak, úgy részesülhessenek szakszerű testi nevelésben, hogy nevelésük preventív és rehabilitációs is legyen, miközben az előírt nemzeti alaptantervi testnevelési tananyagot is elsajátítják. Mindeközben az iskola falai között – mindennapi életük keretein belül maradjanak.

Egészségügyi felmérések szerint, Magyarországon, napjainkban, regionális és életkori változók alapján, a 3-19 éves korosztály közel kétharmadánál lehet detektálni kisebb-nagyobb eltéréseket az egészséges állapothoz képest!

Az óvodákban és iskolákban megjelenő gyermekpopulációból – elsősorban belgyógyászati, mozgatórendszeri és mozgásszervezési képesség szempontjából – kiszűrt gyermekek 15-40 %-ának kizárólagos testnevelése (II.B kategória), illetve szükséges kiegészítő preventív mozgása (II.A kategória) a pedagógiai környezetbe épített gyógytestnevelés.

A gyógytestnevelés a testi- és/vagy pszichés egészség visszaállítása/megtartása/fejlesztése érdekében végzett cselekvő tevékenység, egészségügyi céllal végzett óvodai, iskolai testnevelési foglalkoztatás.

Eszközkészlete: a konkrét orvosi, pedagógiai és pszichológiai diagnózis(ok) tükrében összeállított – a NAT testnevelési tanterve által meghatározott – változatos mozgáselemek és sportági mozgásformák.

Módszerei: orvostudományi ismeretek alapján, alkalmazott pedagógiai, pszichológiai és a testi nevelés neveléselméleti-, edzéselméleti-, pedagógiai- és pszichológiai módszerek.

A gyógytestnevelés igénybevételének legjellemzőbb orvosi indikációi

Mindazon egészséget befolyásoló, enyhébb állapotú elváltozások, melyek az óvoda és iskola látogatásában a gyermekeket/tanulókat nem akadályozzák és a teljes felmentést nem indokolják, azonban a folyamatos prevenciót, korrekciót, állapotjavító, speciális edzést szükségessé teszik.

Főbb csoportjai:

• mozgásszervi-tartási rendellenességek és deformitások (fokozott kyphosis, merev hát, lapos hát, scoliosis, M. Scheuermann, pectus excavatus, Schlatter-Oshgood betegség, pes planus, stb.),
• belgyógyászati elváltozások (asthma, obesitas, egyes anyagcsere-betegségek, stb.),
• kardiológiai rendellenességek (gyermekkori hypertonia, gondozott szívaritmiák, enyhébb fokú billentyű rendellenességek, stb.),
• neurológiai elváltozások és zavarok (spina bifida, enyhe fokú ICP, vegetatív dystonia, kontrollált M. Sacer, mozgáskoordinációs zavarok stb.),
• szemészeti elváltozások (nagyfokú myopia, tompalátás, kancsalság, stb.)…

A gyermekek, akiket gyógytestnevelésre sorolnak, egy olyan mozgásfejlesztési rendszerbe kerülnek, ahol egyénre szabottan is részesülnek mindabban, amit a korosztályos testnevelés és sport számukra nyújtani tud, ezzel együtt azonban az óravezető tanár tudása megóvja őket a káros fizikai, pszichés hatásoktól, terheléstől (kontraindikációk), és foglalkoztatásuk fokozottan hat a betegségmegelőzés (prevenció) irányába.

A gyógytestnevelésre besorolt gyerekek ezen a tanórán sajátíthatják el azokat az elveket és tudásanyagot is, amelynek birtokában, egészségük védelmében, képesek lesznek további életük során a teljes mozgáskultúra anyagából kiszűrni az állapotuk szempontjából károsító hatással bíró mozgásanyagot (kontraindikációk, öngondoskodás).

A gyógytestnevelésre beosztott gyermekek iskolába járásuk teljes ideje alatt a gyógytestnevelő tanár nyilvántartása melletti, folyamatos, egészségügyi (rendszeres szakorvosi és iskolaorvosi szűrések) és pedagógiai kontroll alatt állnak.

A gyógytestnevelő tanár célja hogy az elváltozás pozitív irányú befolyásolása, csökkentése/lehetőség szerinti megszüntetése és a betegségtudat eltüntetése/minimalizálása mellett, mindent megtanítson a gyermekeknek a korosztályos (óvoda) és az iskolai testnevelési tanterv anyagából, amit képességeik és elváltozásaik engednek. Megismertesse őket olyan sportágakkal, sportformákkal, amelyeket élvezettel űzhetnek a diagnózisuk, alkatuk, életkoruk, nemük, előképzettségük alapján.

A rövidtávú célok mellett a távlati cél legalább ilyen fontos, nevezetesen, hogy az intézményesített testedzés (iskolai testnevelés és gyógytestnevelés) befejezéséig épüljön ki a tanulókban az önkarbantartására való képesség.

Szeressenek sportolni, és legyenek olyan sportági mozgásformák (pl. úszás, labdajátékok, tollaslabda stb.) is a tarsolyukban, amelyek a különböző évszakokban a szabadban, teremben, egyénileg vagy csapatban űzhetőek, alkalmasak az elváltozásuk folyamatos karbantartására, gyógyítására, illetve garanciát jelentenek hosszú távú egészségük megtartására.

A megfelelő testedzés, gyógytestnevelés növeli a hosszabb és magasabb minőségű élet esélyét, és javítja a pszichofizikai kondíciót idősebb korban is.